Következő életek.
Itt van ez a karma dolog és itt van vele együtt az újjászületés is hiszen, hogy a szöszben lenne értelme a karmának, ha nem lenne több életünk.
Igaz ezt a több életet még senki sem bizonyította hitelt érdemlően, de egyre jobban elfogadott nézet, hogy van és kész.
Hát most vegyük azt, hogy jó, van több életünk. Hurrá!
És majd újra és újra meg fogunk születni és persze cipeljük a karmánkat, amit vagy megoldunk itt, vagy huss és jön velünk a következő fordulóba is.
Nekem mondjuk ezzel már van egy kis bajom, mert honnan a fenéből tudom, hogy az, hogy ha a fejemre esik egy tehéntrágya az azért van, mert előző életemben nem voltam éppen jó, vagy ez egy mostani induló folyamat része.
Olvastam , hogy lehet az, hogy valakit most azért nyuvaszt meg egy másik ember, mert éppen törleszti az előző életbeli sérelmét és ez alapján ugye nem is lehet olyan fene nagy bűnös. Khm.
Érdekes védőbeszéd lehetne ez egy sorozatgyilkos esetében, akinél nem a rossz gyerekkor lenne a felmentő tényező, hanem az, hogy az áldozatai az előző életében az anyósa a felesége a gonosz szomszédja voltak, akik őt anno a „halálba” szekálták, és hopp itt lett lehetősége törleszteni. Hiszen ott abban az életében a megnyuvasztása okán már nem tudott revansot venni. Nah, de szerencsére ez még nem így van. De mondjuk lehetne ennek előnye is, mert akkor magamra hagyhatnám amim csak van és a következő életemben nem kéne újra megdolgozni ezekért már, amiket most magamra hagyok.
Visszatérve az előző gondolathoz, engem ebben a fene nagy újjászületésben az is zavart, hogy az van, hogy majd a következő életünkben jobb lesz.
Ott vannak például az indiaiak akik ez alapján boldogan tűrik a nyomorukat, mert hét élet múlva úgyis jobb lesz, ez csak matematikailag helytelen kicsit, hiszen vannak vagy egy milliárdan és a gazdagok száma nem nő egyenes arányban a szegények számával, tehát tessék kicsit utána gondolni, hogy bizony tíz élet múlva sincs nagy esély gazdagnak születni – főleg nem Indiába. De hát amíg nem számolnak utána boldogan szegények most.
És meg is érkeztünk az én kis problémámhoz.
Ha van újjászületés, ha nincs újjászületés, mi a ménkűért nem akarunk itt és most boldogok és gazdagok lenni. Tudom akarunk, ha majd megnyerjük a lottót, meg ha majd belénk szeret a Manci vagy a Pisti, de addig bizony szeretünk szenvedni.
És vajon mit szeretünk a legjobban?
Hát a szegénységet.
Hiszen ha nem ezt szeretnénk a legjobban, akkor nem is lennénk ebben az állapotban annyian és annyit.
Tudom ez megrökönyítő!
Pedig csak átvonszoljuk magunkat az életünkön és panaszkodunk és szenvedünk, és panaszkodunk és szenvedünk. Mert ez egy hülye élet, minél hamarabb túl kell rajta esni. Rémes és kész és alig várjuk, hogy nyuggerek legyünk, és aztán alig várjuk, hogy meghaljunk. Valaki ezt még a nyuggerség előtt szeretné megélni.
Holott csak meg kéne emelni a löttyedt fenekünket és tenni azért, hogy tartalmas és boldog életünk legyen és bár a lottó nem túl valószínű, de ettől függetlenül akár még gazdagok is lehetünk.
Mert mi a lótúró a garancia arra, hogy ha ebben az életünkben nem téve magunkért semmit a következőben tuti kiállunk magunkért. Hát semmi! Sőt elnézve a dolgok menetét és az egyre gyarapodó logó orrú, bánatos, depis emberek tömegét, akkor lássuk be, hogy a történelem ismétli önmagát és a következő életünkben is ugyan ott folytatjuk, ahol az előzőben abbahagytuk. Tehát nincs mit tenni, mint most elkezdeni jól és még jobban élni. Hogy majd a folytatás, már ha van még jobb és jobb legyen. És mivel abban nem lehetünk biztosak, hogy nem lesz folytatás, hát ez egy újabb érv arra, hogy most kell elkezdenünk „boldognak” lenni. Jelentsen ez bármit is bárkinek.
Bárhogy is nézem.
Ha nincs több életünk, akkor ebben az egyben kell kihozni a maximumot, és nem engedhetjük meg, hogy ezt elcsesszük.
Ha meg van következő élet, akkor a fentiek alapján azt most kell megalapoznunk, különben ott folytatjuk a nyomorban, ahol most abbahagytuk.
Sok ez így tudom, rágni kell, de megéri.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: